Fellner300

A RÉGENS SZEREPE AZ URADALMI ÉPÍTKEZÉSEKBEN A 18. századi Magyarországon a nagybirtokok életét jellemzően az uradalmi főtisztek irányították. Galánthai Balogh Ferenc a tata-gesztesi, majd később már a pápai uradalom régenseként is a gróf Esterházy-család legjelentősebb magyarországi uradalmait igazgatta. Az arisztokraták – társadalmi helyzetük, világi és egyházi funkcióik, egyéni kedvteléseik miatt – általában az év legnagyobb részében távol voltak uradalmaiktól, amelyek ráadásul egymástól messze is fekhettek, így a birtokok kezelése és az ott történő építkezések nem igazán zajlottak a szemük előtt. Viszont alig létesült egy uradalom területén olyan épület, melynek megvalósításához a régens hozzá ne szólt volna. A nagy uradalmak régensei – így a tatai uradalom esetében Balogh Ferenc is – középnemesi családok sarjai voltak. Az uradalom vezetésén kívül számos közéleti funkciót viseltek. Például részt vettek a vármegyei gyűléseken, úriszéket tartottak, s mindenkor az uraság teljes h

AKI „FELFEDEZTE” FELLNERT: BALOGH FERENC RÉGENS A tata-gesztesi Esterházy-uradalom jószágkormányzója, Balogh Ferenc meghatározó szerepet töltött be Fellner Jakab életében. Ő ismerte fel elsőként a fiatal kőműves rendkívüli tehetségét, pártfogásának köszönhetően válhatott Fellner főúri körökben is keresett, elismert építésszé. Galántai Balogh Ferenc 1708-ban született Pozsonyban, Balogh Gergely – a Nyitra vármegyében fekvő semptei Esterházy-uradalom tisztviselője – és Schwabin Mária gyermekeként. Ferenc 12 évesen vesztette el édesapját, ezt követően valószínűleg Esterházy József gróf támogatásával folytatta tanulmányait. A középnemesi körökben általánosnak tekinthető életpályát követve feltehetően jogi végzettséget szerzett, majd pártfogója szolgálatába állt: Esterházy József titkára lett. Későbbi tevékenysége során rendkívül széles körű műveltségről tett tanúbizonyságot, ami kiterjedt nemcsak a jog, hanem a gazdaság és a művészetek területére is, beleértve az építészetet. 1742-be

B MINT BALUSZTRÁD A balusztrád az építészetben könyökmagasságig emelkedő, többnyire áttört kő-, vas- vagy fakorlát, ami a leeséstől óv. Teraszokon, erkélyeken, lépcsőknél és a főpárkányok fölött az attika díszítésére alkalmazzák. A balusztrád három részből áll: a talplemezből, a fedőlemezből és az ezek között álló baluszterekből. Az ínyencek kedvéért érdekességként megjegyezzük, hogy a BALUSZTER szó állítólag a gránátalma elnevezéséből ered (pl. franciául balustre, olaszul pedig balaustro ennek a növénynek a neve), mert alakja hasonlít a félig kinyílt gránátalma virágra. Ki-ki maga döntse el, hogy hogy lát-e hasonlóságot a félig nyílt virág és a kőből készült korlátelem között – mi segítségül a cseklészi Esterházy-kastélyból mutatunk be egy olyan részletet, amelyen megszemlélhető a BALUSZTRÁD. Ezen a helyen talán mondanunk sem kell, hogy ennek az épületnek is köze van Fellner Jakabhoz: a tatai mestert bízták meg az átépítésével, ami 1754-ben vette kezdetét. De erre még vissza