A RÉGENS SZEREPE AZ URADALMI ÉPÍTKEZÉSEKBEN

A RÉGENS SZEREPE AZ URADALMI ÉPÍTKEZÉSEKBEN

A 18. századi Magyarországon a nagybirtokok életét jellemzően az uradalmi főtisztek irányították. Galánthai Balogh Ferenc a tata-gesztesi, majd később már a pápai uradalom régenseként is a gróf Esterházy-család legjelentősebb magyarországi uradalmait igazgatta.

Az arisztokraták – társadalmi helyzetük, világi és egyházi funkcióik, egyéni kedvteléseik miatt – általában az év legnagyobb részében távol voltak uradalmaiktól, amelyek ráadásul egymástól messze is fekhettek, így a birtokok kezelése és az ott történő építkezések nem igazán zajlottak a szemük előtt. Viszont alig létesült egy uradalom területén olyan épület, melynek megvalósításához a régens hozzá ne szólt volna.

A nagy uradalmak régensei – így a tatai uradalom esetében Balogh Ferenc is – középnemesi családok sarjai voltak. Az uradalom vezetésén kívül számos közéleti funkciót viseltek. Például részt vettek a vármegyei gyűléseken, úriszéket tartottak, s mindenkor az uraság teljes hatalmú és jogkörű megbízottjaiként működtek.

Sokat utaztak: Balogh Ferenc például Egerbe járt rendszeresen, hogy Eszterházy Károly püspök utasításait személyesen vegye át és beszámoljon a fontosabb ügyekről. Sokat tartózkodott Pozsonyban, hogy az országgyűlések idején ura rendelkezésére álljon. Bécsbe is személyesen ment a jelentősebb vagy bizalmasabb megbízatásokkal.

A régensek tehát igen jól tájékozottak voltak, utazásaik során nyomon kísérhették jóformán az egész kortárs építészetet, és sok művésszel is találkoztak. Ismerték a divatos irányzatokat, és azok legszebb alkotásait mintaképnek tekintették. Miközben igyekeztek biztosítani az uradalmi építkezésekhez a szükséges állandó szakembergárdát, képesek voltak felmérni a mesterek tudását, tehetségét is. (Balogh Ferenc „jó szemét”, hozzáértését bizonyítja az a töretlen elkötelezettség, amellyel Fellner Jakab útját egyengette.)

Az építkezésekkel kapcsolatos feladatkörük a megrendeléstől a tervek elkészíttetésén, szakszerű véleményezésén és a kivitelezés ellenőrzésén keresztül a művek elbírálásáig terjedt. Sőt: gyakran ők fizették ki a munkát – anélkül, hogy maga a megrendelő főúr egyáltalán látta volna.

Érthető hát, hogy a régenseknek sokoldalú tájékozottságra, tudásra volt szükségük megbízatásaik teljesítéséhez. Elsősorban gazdasági és jogi tudományokban voltak járatosak, de magas szintű építészeti ismeretekkel is rendelkeztek.

Fontos megjegyezni, hogy utasításaikban a magyar építészet hagyományaira, sajátosságaira is tekintettel voltak. A zömmel idegen eredetű mestergárda a magyar építészettől gyakran eltérő tradíciókat hozott hazánkba. Az uradalmi főtisztek igen nagy szerepet játszottak a hazai ízlés megőrzésében és továbbvitelében.

#Fellner300

(Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a 18. századi Magyarországon (Az uradalmak építészete) című, 1983-ban megjelent műve alapján)

 

Egy energikus emberhez lendületes aláírás illik: Balogh Ferenc régens kézírása 1760-ból.   (A képet a tatai Kuny Domokos Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.)