MURARIUS VAGY ARCHITEKTUS?

 MURARIUS VAGY ARCHITEKTUS?

"Igen szép és kegyeletes dolog megemlékezni érdemes nagyjainkról centennáriumuk alkalmával is; azokról a nagyjainkról, kiket már a hálás kortársak is nagyoknak, kiválóknak, halhatatlanoknak tartottak! De mennyivel szebb és magasztosabb olyan magyar nagyságokról emlékeznünk, akiket a saját koruk — ki tudja miért — nem ismert el, vagy félreismert, akiknek nagyságáról talán sejtelemmel sem bírt s akiknek nagy alkotásairól csak az utókor vesz tudomást s akiknek nevét esetleg csak évtizedek, évszázadok múlva ássák ki az ismeretlenség homályából, a porlepte, molyrágta papírlapokról. Ilyen nagyság Fellenthali Fellner Jakab tatai műépítész is, akit méltán számíthatunk a XVIII. század legnagyobb magyar építőművészei közé!" 
 
Ezeket a sorokat Darnay-Dornyay Béla, tanár, sokszoros múzeumalapító, "honismertető" írta a Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Havi Füzetei egyik 1930-as számában közölt tanulmánya végén. De vajon miért is? Következő posztjainkban többek között erre keressük a választ.
 
 
Dr. Dornyay Béla fotóját a tatai Kuny Domokos Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.

 
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretne hozzászólni bejegyzésünkhöz? Kérjük, írja meg véleményét, gondolatait, kérdéseit!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

FELLNER HÍDJAI

Kép
FELLNER HÍDJAI   Fellner Jakab olyan, közhasznot szolgáló építmények megvalósítására is megbízást kapott, mint a közlekedésben nagy fontossággal bíró hidak.   Tata és a körülötte elterülő uradalom folyó és álló vizekben rendkívül gazdag volt, a Mikoviny Sámuel-féle 1747-es vízszabályozási munkákat követően számos vízfolyás szőtte át a területet. A helyi közlekedésben ezért kulcsszerepe volt az ezeken átívelő hidaknak.   Ekkor a hidaknak a többsége még keményfából épült. Az időjárási viszonyok és az állandó igénybevétel jelentősen megviselte őket, állandó karbantartást igényeltek. Tóvároson, Fellner vezetésével, 1758-ban végeztek építési munkát a Malom-csatornán átvezető hídon, ami a Nepomucenus- és a József-malom között állt. 1761-ben az ugyanennél a hídnál végzett építéshez fát utalt ki az uradalom. A mai boltozott híd minden bizonnyal csak 1785-ben készült el, ahogy az a hídban elhelyezett kövön is olvasható.    Azt is tudjuk, hogy Fellner 1759-ben egy új tóvá...
Olvassa tovább »

A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA

Kép
A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA 1772-ben Fellner Jakab második felesége, Cruzin Rozália is visszaadta lelkét a teremtőnek. A szomorú eseményről a kapucinus rendtörténet is beszámolt: „Május 22-én éjjel tíz óra tájban búcsút mondott a földieknek lelkianyánk, a bécsi Fellner Rozália – született Cruccin[!] – Rozália, bécsi kalaposmester leánya, Fellner Jakab uradalmi építész felesége. Szülés közben szélhűdés érte. Holttestét május 25-én a gyászmenetben kereszt alatt résztvevő rendtagok templomunkhoz kísérték, az előtérben átvették, és a szokásos gyászszertartás után a kriptába temették. Harminchárom éves volt.” Ezzel szemben a tatai halotti anyakönyv május 23-át tüntette fel az elhalálozás dátumaként, Rozália életkorát pedig 31 évben jelölte meg. A Historia Domusban említett gyermek sem a születési, sem a halotti anyakönyvi bejegyzések között nem szerepel.   Fellnernek azonban társra volt szüksége, aki az egyetlen életben maradt fiuk, Ignác nevelését is el tudja látni – ezért a mester ha...
Olvassa tovább »

EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ

Kép
EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ Ebben az esztendőben fedezi fel Jacob Roggeveen holland admirális a Húsvét-szigetet, Franciaországban megkoronázzák XV. Lajost, Johann Sebastian Bach pedig megkomponálja a Wohltemperiertes Klavier első részét. Messze hangzó, világraszóló események ezek! Az álmos morvaországi kisvárosban, Nikolsburgban pedig éppen csak megsercen a toll a papíron, amikor a plébános ezt a bejegyzést teszi az anyakönyvben:      „Július 25-én Artinger Kristóf megkeresztelte FERENC JAKABOT, Fellner Ferencnek és Borbálának fiát, aki törvényesen született, a mai napon reggel, az 5. órában és akit Seitl Ferenc és édesanyja, Anna Mária tartott a keresztvíz alá. Mindannyian Nikolsburgból valók.”    A toll sercegése és a kisbaba sivalkodása nem hallatszik messzire. Sem a büszke szülők, sem a nyájas keresztszülők, de még a jó plébános sem sejthetik, hogy a kis Jakab, férfivé érvén, örökre odahagyja szülőhelyét és útnak indul mesterséget tanulni, boldogulni. Külhonban t...
Olvassa tovább »