„JÓLESIK TUDNUNK, HOGY TATA ADTA AZ ORSZÁGNAK FELLNER JAKABOT”

„JÓLESIK TUDNUNK, HOGY TATA ADTA AZ ORSZÁGNAK FELLNER JAKABOT” 

– avagy a helyi sajtó is felkapja a fejét!

Dornyay Bélának a Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Havi Füzeteiben megjelent, Fellner Jakabról szóló tanulmánya Tatán is visszhangot ver. A Tata-Tóvárosi Hiradó 1930 őszén két cikkben is foglalkozik Dornyay felfedezéseivel, illetve Fellner Jakabbal. Az egyik cikk szerzője nem más, mint Faller Jenő, a híres bányamérnök. (Az újság eredeti példányai a tatai Móricz Zsigmond Könyvtár helytörténeti gyűjteményében találhatók. Az itt – részben – bemutatott újságoldalakat a könyvtár honlapjáról töltöttük le.)

#Fellner300

 

 

 

 

Dr. Dornyay Béla: Fellenthali Fellner Jakab tatai műépítészről.

Városunk nagynevű kultúrhistorikusa, dr. Dornyay Béla, mint lapunk 39. számában jelentettük már, újabb kitűnő munkával gazdagította városunk történetét.

Jólesik tudni, hogy munkásságában újra visszatért Tatához, mert mindazok, kik eddigi idevonatkozó s lassan köteteket kitevő tanulmányait ismerjük, tudjuk, hogy minden új sora, új perspektívát, új szenzációt és fölfedezést jelent Tata-Tóváros ódon múltjából, melynek rengeteg érdekes alakja és eseménye rajzolódik elénk, ha végig lapozzuk munkáit.

Fellner építészről szóló legújabb művében, mint gazdag forrásból, úgy buzognak föl az újabb, érdekesnél-érdekesebb nevek és adatok, melyekre lassan két évszázad messzi homálya borul, de dr. Dornyay patinás tollától, mint ha újra élednének s régi méltóságukban lépnének elénk.

Az ő múltban elmerülni szerető oeuvrejenek köszönjük, hogy egy nagy lépéssel jutottunk közelebb a tatai késői barakk-rokokó művészet ismeretéhez, mely Fellneren és Cuny Domokoson át robbant ki az 1700-as évek derekán az Esterházy rezidenciából rövid időre, hogy talán egy itt maradt templom, vagy kosarasablak, avagy egy finom művű, graciőz tatai porcellán törékeny vonalaiban halkuljon el örökre A 18. század uralkodóstílusa, a barakk aránylag kevés emléket hagyott a törökvilág és vallási háborúk után nehezen éledő hazánkban, de mint látjuk Fellner alkotásaiban legszebb emlékei maradtak ránk Tatán s dr. Dornyaynak köszönjük hogy azokat a tudományos világ is elkönyvelheti.

Dr. Dornyay „Fellenthali Fellner Jakab tatai műépítészről” című munkájában eddig csak sejtett, de nem ismert oldaláról mutatkozik be olvasóinak. Mint pompás geológust kitűnő monográfust és nagytudású kultúrhistorikust ismertük már, de most, mint jeles építész áll elénk.

 

Mert nem egy neves építészünknek válnék dicsőségére az a szakképzettség és otthonosság, amit munkájában elárul, amikor a tatai templom, kastély és piarista rendház építési stílusát boncolgatja a legapróbb részletekre kiterjedő alapossággal. És épen az a dr. Dornyay titka hogy legnehezebb, szinte zsúfoltan tömör mondanivalóját is oly finoman szövi bele abba a milliőbe, amelyből választja, hogy írásai eleven, plasztikus képpé domborodnak s peregnek elénk a rég elfelejtett időkből.

Nehéz, nagy munkát végzett dr. Dornyay, de föladatát pompásan oldotta meg s városunk nagymúltú története nemcsak Fellner Jakab markáns alakjával bővült, de azzal a büszke tudattal is, hogy hazánk legértékesebb építészeti emlékei, amiről eddig csak nagyon kevesen tudtunk, Tatán születtek meg. Fellner grandiózus stílusa Tatáról indul el s hálózza be szebbnél-szebb alkotásaival az országot, hogy csaknem két évszázad múltán, Tatán kívül a pápai nagytemplom, az egri érseki líceum és a veszprémi püspöki lak nemes homlokzatairól tükröződjön vissza. Jólesik tudnunk, hogy Tata adta az országnak Fellner Jakabot, sok más kiváló nagy ember mellett, akiknek munkásságát és nagyságát dr. Dornyay bogozza ki lassan az idők távolából.

„Mert szép és kegyeletes dolog megemlékezni érdemes nagyjainkról, de mennyivel szebb és magasztosabb olyan magyar nagyságokról emlékeznünk, akiket a saját koruk – ki tudja miért – nem ismert el, vagy félreismert, akiknek nagyságáról talán sejtelemmel se bírt s akiknek nagyalkotásairól csak az utókor vesz tudomást s akiknek nevét esetleg csak évtizedek, évszázadok múlva ássák ki az ismeretlenség homályából, a porlepte, molyrágta papírlapokról.”

Bár lenne sok dr. Dornaynk[!] és akkor talán a Fellner Jakabok sírja se állna jeltelen, mint most a tatai öreg kriptában.

Faller Jenő  

 

Faller Jenő (Selmecbánya/Szélakna 1894 – Sopron 1966) okleveles bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa. Ez a fénykép 1934-ben készült róla. (Forrás: Hungaricana, A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. Veszprém 1967)