FELLNER A RÁDIÓBAN!

FELLNER A RÁDIÓBAN!

 

Dr. Révhelyi Elemér már az első kutatási eredményeit követően, az 1930-as évek közepén igyekezett felhívni a figyelmet Fellner Jakab jelentőségére. 1936 decemberében ismeretterjesztő előadást tartott a Tatai Piarista Diákszövetség tagjai előtt, és később országos egyesületek, így a Magyar Mérnök és Építész Egylet körében is folytatta ezt a missziót.

A fellneri életmű legnagyobb hatást keltő bemutatása azonban nem a szűk előadótermek válogatott szakmai közönsége előtt, hanem a legszélesebb körű hallgatóságot elérő rádióelőadásokon keresztül történt, melyeket Révhelyi az 1937-es évben rendszeresen tartott.

1937-ben a Tata-Tóvárosi Hiradó is felhívta a figyelmet Révhelyi rádióműsorára. Fontos eredménynek és lokálpatrióta büszkeségre okot adó nagy sikernek számított, hogy ezáltal országos ismertségre tehet szert a tatai építőmester.

Révhelyi Elemér az „Egy magyarországi barokk mester Fellner Jakab” címmel megtartott rádióelőadásai a legfrissebb kutatási eredményekről adtak számot. Ezt az első, több tekintetben még csak hiányosan rendelkezésre álló ismeretanyagot és az ezekből helyenként tévesen levont következtetéseit később ő maga is pontosította a folyamatosan előkerülő, újabb és újabb kutatási eredményeinek fényében. Nem lehetett kétséges: ő, Révhelyi Elemér lesz Fellner Jakab monográfusa, életének és munkásságának megörökítője.

#Fellner300

 

Híradás a Tata-Tóvárosi Hiradó 1937. augusztus 28-i számának címoldalán Révhelyi közelgő rádióelőadásáról.

 

A Rádióélet 1937. július 16-i számában megjelent cikk első oldala. (Forrás: MTVA Archívum)

A magyar barokk mestere

Dr. Révhelyi Elemér előadása Fellner Jakabról csütörtökön, július 22-én 19.35 órakor Bp. II. műsorán.

Megbénult művészi életünket Buda felszabadulása után egy új művészi áramlat, a barokk szellemisége keltette életre. Az új irányzatot a legkülönbözőbb országok művészei hozták magukkal, akik elnéptelenedett hazánkban letelepedve, a fennmaradt magyarsággal együtt vállvetve küzdöttek az ország feltámadásában. Fellner Jakab is alig 23 éves korában, mint egyszerű kőműveslegény, vándoréveit járva és munkaalkalmat keresve jutott el hozzánk, a magyar határtól nem messze fekvő Nikolsburgból. Első jelentősebb tartózkodási helye Komárom volt s itt töltötte pallér-éveit is a helybeli céh kebelében. Mestere, aki Tatán is dolgozott, magával vitte segítőtársát, hogy elvállalt munkáit befejezhesse. E városka új birtokosa, Esterházy József gróf nagykiterjedésű uradalmában éppen ebben az időben kezdte meg építkezéseit s a tehetséges ifjúnak hamarosan alkalma nyílt művészegyéniségének kibontására. Megszerezte a kőművesmesteri képesítést, hogy függetlenül dolgozhasson s Tatán letelepedve meg is nősült. Művészi pályáján innen kezdve gyorsan emelkedett felfelé. Mint a tatai Esterházy grófok udvari építészének, neve csakhamar országos hírre tett szert s főuraink szinte egymással versenyezve bízták meg a zseniális művészt építkezéseikkel. Tehetségét nemcsak az alkotások rendkívüli gazdag száma, hanem azoknak nagyszerűsége, architektonikus szépsége hirdeti. Épületei a magyarországi barokk-rokokó művészetnek valóságos mintaképei. Remekművek, melyek büszkévé tesznek bennünket, hogy azok magyar földön állanak.

Az Esterházy grófok művészettörténeti vonatkozásban rendkívül értékes tatai levéltárának mostani teljes feldolgozása tette lehetővé, hogy ma már lépésről lépésre követhetjük Fellner művészi fejlődésének útvonalát, melyen palléréveinek formakeresésétől a legérettebb kifejezésig jutott el. Minden egyes alkotását egy-egy architektonikus probléma megoldása jellemzi. Igazi vérbeli építész volt, aki mindenkor a maga erőteljes egyéniségét vitte diadalra s kitűzött útjáról még a stílusváltozások folyamán sem tért le.

Az egész XVIII-ik század alatt nem volt építész hazánkban, ki annyira ismerte volna földünket, népünket, kulturánkat s meglévő művészeti emlékeinket, mint ő. Sokat utazott s látta építőtársainak munkálkodását, de e benyomások soha nem mentek tovább az ösztönadásnál. Ha át is vette a franciás rokokó könnyed stílusjegyeit, melyek legjobban hatottak művészetére, azokat veleszületett finom arányérzékével mindenkor mesterien tudta építészeti koncepciójába illeszteni. 

 

A Rádióélet 1937. július 16-i számában megjelent cikk második oldala. (Forrás: MTVA Archívum)

Legnagyobb hatással Pilgram, a nagy bécsi építész volt művészetére, akivel személyes barátságban állott. De nem utolsó sorban hatott reá az Esterházy grófok franciás ízlése, művészi programmadása s a magukkal hozott francia építészeti munkák tanulmányozása. Meghiggadó téralkotásai később a klasszicizmusnak voltak legnemesebb előhirnökei. Ő értette meg leghamarabb a tobzódásban kimerült rokokótól szabadulni akaró, cikornyamentes, tiszta építészeti szellem igazi hivatását. Nagy fantáziájú lelkét nemes becsvágy fűtötte és megbizatásai bizony nem egyszer sorsdöntőek voltak életében, mert nagy építészekkel, mint Pilgram, Canevale és Gerl-lel szemben kellett tehetségének győzedelmeskednie.

Mint építész elérte a legnagyobb elismerést, mert megkapta a „Fellenthali” nemesi előnevet. Művészi oeuvre-jének fontosabb állomásai Tata, Mór, Eger, Veszprém és Pápa voltak. Tatán halt meg 58 éves korában s ott is temették el az általa épített plébániatemplom kriptájában. A sors mostohaságát jellemzi, hogy ez a nagy művész, aki egész életén át alkotott, még ma is névtelenül alussza örök álmát. Ugy tudjuk, hogy Dr. Magyary Zoltán egyetemi tanár kezdeményezése országos gyüjtést indított meg, egy emléktábla felállítására. Egyben kívánatos lenne, hogy az a város, melynek minden kövén úgyszólván az ő keze érintése érezhető, kegyeletes megemlékezésül utca, vagy tér elnevezéssel róná le háláját a kiváló alkotóval szemben.

 

Az 1937. szeptember 2-i adásnap műsora (Rádióélet, MTVA Archívum)