EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ

EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ

Ebben az esztendőben fedezi fel Jacob Roggeveen holland admirális a Húsvét-szigetet, Franciaországban megkoronázzák XV. Lajost, Johann Sebastian Bach pedig megkomponálja a Wohltemperiertes Klavier első részét.

Messze hangzó, világraszóló események ezek!

Az álmos morvaországi kisvárosban, Nikolsburgban pedig éppen csak megsercen a toll a papíron, amikor a plébános ezt a bejegyzést teszi az anyakönyvben: 

 

 

„Július 25-én Artinger Kristóf megkeresztelte FERENC JAKABOT, Fellner Ferencnek és Borbálának fiát, aki törvényesen született, a mai napon reggel, az 5. órában és akit Seitl Ferenc és édesanyja, Anna Mária tartott a keresztvíz alá. Mindannyian Nikolsburgból valók.” 

 

A toll sercegése és a kisbaba sivalkodása nem hallatszik messzire. Sem a büszke szülők, sem a nyájas keresztszülők, de még a jó plébános sem sejthetik, hogy a kis Jakab, férfivé érvén, örökre odahagyja szülőhelyét és útnak indul mesterséget tanulni, boldogulni. Külhonban telepedik le, és ő rajzolja meg – az eljövendő évszázadokra – egy távoli, magyarországi kisváros, Tata arculatának legfőbb vonásait…

#Fellner300