FELLNER JAKAB ÉPÍTÉSZ TISZTELETÉRE, SZÜLETÉSÉNEK 300. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL, HELYTÖRTÉNETI BLOGOT INDÍT ÚTJÁRA TATA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA, A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÉS A FELLNER JAKAB KULTURÁLIS EGYESÜLET EGYÜTTMŰKÖDÉSÉVEL ÉS SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL
FELLNER JAKAB ÉPÍTÉSZ TISZTELETÉRE,
SZÜLETÉSÉNEK 300. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL, HELYTÖRTÉNETI BLOGOT INDÍT ÚTJÁRA
TATA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA,
A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM
ÉS A FELLNER JAKAB KULTURÁLIS EGYESÜLET
EGYÜTTMŰKÖDÉSÉVEL ÉS SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL
Bevezetésként álljon itt egy idézet a Szépművészet című folyóirat 1941. szeptemberi számából:
„Fellenthali Fellner Jakab szobra Tatán. A magyarországi barokk építészet egyik legkiválóbb képviselőjének, az Eszterházyak udvari építészének emlékszobrát ez év márciusában állították fel. Fellner Jakab 1722. július 25-én született a morvaországi Nikolsburgban, de életének nagy részét Magyarországon töltötte, elsősorban Tatán. Itt halt meg 1780. december 12-én, s az általa épített plébánia-templom kriptájának 8. számú jeltelen sírjában temették el. Számos nagyszabású alkotása közül kiemelkedik az egri érseki líceum, a tatai és pápai plébánia-templomok, a tatai piarista-rendház, az Eszterházyak tatai kastélya, a móri Lamberg-kastély, valamint a veszprémi püspöki palota. Az építkezéseket azonban mindenkor Tatáról irányította, ahol állandó lakhelye volt. Tata városa büszkén mondhatja magáénak ezt a kiváló építőművészt, de magáévá fogadta őt az egész magyar nemzet. A magyar építészetben vitt fontos szerepét már életében jutalmazták: 1773-ban fellenthali előnévvel magyar nemességet kapott. A magyar barokk építészet fejlődésében példátlanul nagy jelentősége van, s bizonyos, hogy korának egyik legkiválóbb építésze volt az egész akkori monarchiában. Méltó dolog tehát, ha az utókor látható emlékművel rótta le háláját értékes munkásságáért. A tatai piarista öregdiákok budapesti szövetsége, élén Magyary Zoltán professzorral, a nagy műbaráttal, a múlt év elején a tatai plébánia-templom mellett felállítandó emlékmű tervét vetették fel. Magyary Zoltán szülővárosa iránti szeretetből és a nagy építőművész iránti kegyeletből fakadó buzgalommal szorgalmazta a terv megvalósítását. Az emlékművet mindenekelőtt a kultuszminiszter anyagi hozzájárulása és erkölcsi támogatása tette lehetővé, amihez az egri érsek és a győri püspök jelentős hozzájárulása csatlakozott. További kisebb adományok is hozzájárultak az emlékmű megvalósításához. Az emlékmű tervének elkészítésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter Unghváry Lajos szobrászművésznek adott megbízást, kinek tervét az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács javaslatára kivitelezésre elfogadván, a talapzattal együtt három méter magas emlékmű ma már méltón hirdeti a barokk-korszak nagy építőjének emlékét. Az egyszerűen, a mai kor ízlésének és művészi felfogásának megfelelően megfogalmazott szobor azonban nemcsak Fellner Jakabnak emlékét őrzi és hirdeti, hanem pompásan illeszkedik a Mester által épített plébánia-templom művészi egységébe, s a tér hangulatába, s szerves része Tata városképének is.”
 |
| A Szépművészet folyóirat ezen cikke egyébként egy helyreigazítással zárul: "Az emlékművet múlt számunk műnyomó mellékletén közöltük, de technikai okok folytán szövegben csak most emlékezhetünk meg róla. A közölt kép alatt tévesen szerepel a „győri székesegyház. Győr“ helymegjelölés." -- Hát, igen... Régen is voltak sajtóhibák... |
.png)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szeretne hozzászólni bejegyzésünkhöz? Kérjük, írja meg véleményét, gondolatait, kérdéseit!