FELLNER HÍDJAI

FELLNER HÍDJAI

 

Fellner Jakab olyan, közhasznot szolgáló építmények megvalósítására is megbízást kapott, mint a közlekedésben nagy fontossággal bíró hidak.

 

Tata és a körülötte elterülő uradalom folyó és álló vizekben rendkívül gazdag volt, a Mikoviny Sámuel-féle 1747-es vízszabályozási munkákat követően számos vízfolyás szőtte át a területet. A helyi közlekedésben ezért kulcsszerepe volt az ezeken átívelő hidaknak.

 

Ekkor a hidaknak a többsége még keményfából épült. Az időjárási viszonyok és az állandó igénybevétel jelentősen megviselte őket, állandó karbantartást igényeltek. Tóvároson, Fellner vezetésével, 1758-ban végeztek építési munkát a Malom-csatornán átvezető hídon, ami a Nepomucenus- és a József-malom között állt. 1761-ben az ugyanennél a hídnál végzett építéshez fát utalt ki az uradalom. A mai boltozott híd minden bizonnyal csak 1785-ben készült el, ahogy az a hídban elhelyezett kövön is olvasható. 

 

Azt is tudjuk, hogy Fellner 1759-ben egy új tóvárosi híd építési munkájában vett részt.

 

Az uradalom területén található hidak közül a Dad és Környe közötti hídon és a Tatáról Komáromba vezető hídon 1773-ban dolgozott – tehát akkor is, amikor már elismert építőmesterként tekintettek személyére.

 

Ezek az építmények nemcsak időtálló építőanyagból, hanem bizonyos művészi igényességgel is készültek. A Tóvárost Tatával összekötő váraljai út mentén, feltehetően 1770-ben épült meg a várárok vízlefolyásán átívelő téglahíd. Ez szintén Fellner személyéhez köthető. A híd mellvédjén Nepomuki Szent János alakja jelenik meg – a szobor Schweiger Antal alkotása.

 

Ki gondolná, hogy a tatai vár ma is használatban lévő, négy bolthajtásos hídja csupán ideiglenes jelleggel épült 1755-ben? A vár területére ekkor még csupán egyetlen kapun, az úgynevezett törökkori bejárón és a hozzá vezető ácsolt fahídon keresztül lehetett bejutni. Amint a század közepére az uradalom igyekezett a várnak új szerepet találni és ezzel együtt megindultak a bontási és területrendezési munkálatok, hirtelen szükség lett egy korszerű és időtálló megközelítési lehetőségre is. A törökkori bejárót megszüntették, és egy új, faragott márványkövekkel kirakott boltíves bejáratot építettek a Rondella és a Kecske-bástya közötti falszakasz áttörésével. Ehhez a bejárathoz illeszkedett a kényelmes új téglahíd, a maga 6,6 m széles hídpályájával. A négy szabadnyílású boltívet egyenként 5,8 m szélességűre építették. Fellner Jakab, merthogy természetesen ezt a hidat is ő tervezte, az itt végzett munkájáért 565 forint 80 krajcár bért vett fel. Összehasonlításként: az építkezés teljes költsége 1007 forint 82 krajcárra rúgott.

 

Tudjuk azonban, hogy amikor 1762-ben ismét felmerült egy új főúri rezidencia felépítése a tatai vár helyén, ahhoz új hídterv is született. Fellner elkészítette egy még tekintélyesebb és igazán reprezentatív, megfelelő emelkedést biztosító híd látványtervét. Ám ahogyan az új kastély, úgy az új híd sem valósulhatott meg. Maradt a hét évvel korábbi, „ideiglenes” híd – ami immáron 267 éve szolgálja a tataiakat és a várat felkeresőket.

 

#Fellner300

 

A Fellner Jakab által 1755-ben elkészített és ma is álló híd fényképe Révhelyi Elemér fotóján (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi Elemér-hagyaték)

 

Az új híd terve a tatai vár helyére tervezett új kastélyhoz, 1762-1763-ból. Az eredeti tervről a fényképet Révhelyi Elemér készítette a gróf Esterházy-levéltárban (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi Elemér-hagyaték)