Fellner300

AZ ÖRÖKSÉG 1781. március elején az Esterházy-uradalom, a Fellner által végrendeletében kért gondoskodást megtartva, intézkedett a kiskorú Fellner Ignác gyámjának kijelöléséről. Grossmann Józsefné Kristelli Terézia kérését figyelembe véve Ignác gondnokságát Rigler Ferenc grófi titkárra, Ignác féltestvérének, Borbálának a férjére, azaz saját sógorára ruházták át.   A szomódi szőlőt Fellner halála után kótyavetyére, vagyis árverésre bocsátották, de arra senki sem jelentkezett, így az örökösök 40 forint becsértékben Miskey János uradalmi ügyviselőnek adták el.   Nagy valószínűséggel ekkor került sor az „örökösödési osztály” (azaz a hagyatéki tárgyalás) megtételére is, aminek dokumentumát, a végrendelethez hasonlóan, nem ismerjük. Minden bizonnyal ennek a végzésnek, valamint a Kristelli Teréza és Grossmann József között létrejött házasságnak köszönhetően használhatta a házaspár tovább Fellner egykori házát a tóvárosi főutcán.   1781 szeptemberében azonban egy rágalmazási per b...

AZ ÖRÖKÖSÖK Fellner építőmester saját vagyonát illetően nem állt a földesúri joghatóság alatt, végrendeletében mégis az Esterházy-uradalmat kérte meg, hogy örököseiről gondoskodjon. Ez az eredeti testamentum, vagyis végrendelet, ami minden bizonnyal sok részletkérdésre szolgálhatna válaszul, sajnos eddig nem került elő.   De kik is voltak Fellner örökségének várományosai? Halálakor négy gyermeke – Rigler Ferencné, szül. Fellner Borbála az első házasságából, a még kiskorú Fellner Ignác a második házasságából, valamint a szintén kiskorú Fellner József és Fellner Gyula a harmadik házasságából – volt életben. Örököse volt rajtuk kívül nevelt leánya, Rimholcz Terézia, aki a korábbi segédjének, Paár Ignácnak volt a felesége, továbbá harmadik felesége, Kristelli Terézia.   Fellner végrendeletében a házát, kiterjedt földterületeket, kerteket és szőlőket, és a tatai Nepomucenus-malmot hagyta örököseire.   1781. január 6-i keltezéssel az uradalom megújította Fellner özvegyével a Mi...

A VÉG Az egymással párhuzamosan végzett különféle építkezések, a sok utazás nagyon megterhelték Fellner Jakab egészségét. Az 1770-es évek végén kelt leveleiben, melyekben főként az éppen folyamatban lévő építkezések újabb és újabb elemeiről értekezett, rendszerint gyenge egészségéről is szót ejtett. 1779-ben és 1780-ban már rendkívül keveset tartózkodott távol otthonától. Több levelében hivatkozott arra, hogy az Egerben zajló építkezéseket sem tudja személyesen megtekinteni, így csak segédje útján és vele konzultálva képes részt venni a jelentős építkezések szervezésében.    Fellner Jakab 1780-ban, 58 éves korában halt meg tóvárosi otthonában. Temetésére két nappal később, december 14-én került sor. Ezt a dátumot rögzítette a tatai halotti anyakönyv is. A tatai kapucinus rend a következő módon számolt be a tatai építőmester haláláról: 1780. „December 12-én elhunyt nemes fellenthali Fellner Jakab úr, uradalmi építész […] Holttestét a saját irányításával épült tatai plébániatemp...

HOL LAKOTT FELLNER JAKAB? Fellner Jakabot az otthona, családja, és a személye köré szerveződő építési iroda egészen haláláig Tatához kötötte – annak ellenére, hogy a Magyar Királyság területén számtalan településen végzett különféle építési munkákat.    A Fellner Jakab-emlékév jelentős hozadéka, hogy az építőmester házának és irodájának helyét – több másodlagos forrás feltárásával és értelmezésével – sikerült azonosítanunk.    Fellner tatai, helyesebben szólva tóvárosi letelepedésére legkorábbról egy 1747-es adat utal. Ekkor már közel két éve tartózkodott a Magyar Királyság területén. Esterházy József grófnak a tatai ispánnal kötött szerződése – az utókor számára igencsak szerencsés módon – rögzítette Fellner otthonának helyét is: „Posgay Gáspár […] Tó Városunknak feő uczajában volt bizonyos puszta teleken a’ legh közeleb mult ezer hét-száz negyven hetedik esztendőben kő Házat az egész Városnak ékessétésére épétet, kinek tudnia illik szomszédságában föllül azon város...

EZ A TEMPLOM MÉGISCSAK FELLNERÉ Egy korábbi posztban már beszámoltunk a Szent Kereszt plébániatemplom építésének megkezdéséről és az építkezés első szakaszáról. A munka a kor viszonyaihoz képest is igen lassan haladt. A templom első terveit még Franz Anton Pilgram, bécsi építész készítette el, az építkezés vezetését azonban Fellner Jakab végezte. Pilgram 1761-ben bekövetkezett halála után Fellner még két évtizeden keresztül dolgozott az új tatai templomon, ennek során pedig az eredeti terveken számos módosítást végezhetett. Minthogy azonban sem a bécsi, sem a tatai mestertől nem maradtak fenn tervek, a módosítások mértékét így nem ismerjük. A közhiedelemmel ellentétben az építési munkálatok az 1760-as években sem maradtak abba, de az előrehaladás a következő évtized építési lendületéhez képest elenyésző volt. Kisebb összegeket azért az 1760-as években is fizettek ki Fellnernek a templomépítésért, 1761-ben pedig Éder József ácsmester is vett fel pénzt az állványzat készítéséért, valamin...

PLÉBÁNIATEMPLOM PÁPÁN PÜSPÖKI AKARATRA Ifjabb Esterházy József halálával 1762-ben Eszterházy Károly egri püspök és az ő testvérei tulajdonába kerültek a gróf birtokai, akik felosztották egymás között az örökséget. A megállapodás révén a pápa-ugod-devecseri uradalom a püspök birtokába került. A szerződést Tatán kötötték meg, ahol az uradalom fejlett gazdasága és az épülő tatai plébániatemplom nagy hatást gyakoroltak Eszterházyra. Ekkor írt levelében a következőképp fogalmazott: „Ha ugyan az Isten azt adná érnem hogy az Pápai Tóban az káposzta fejek között ugy sétálhatnék, mint az Tataiban sétáltam, és hogy nagyobb Parochialis Templom épülne Pápán, mint Tatában, valamit adnék érette.” A mondat első fele meglehetősen furcsa, nem igaz? Pedig a magyarázata egészen egyszerű: a halastavakat akkoriban időről időre leeresztették, a tómedret pedig bevetették, ezzel biztosítva annak táplálóerejét. Ez abban az időben korszerű halgazdálkodási módszernek számított. A templomépítésre vonatkozó mondat...

FELLNER VÁLLALKOZIK Fellner Jakab keresett kőműves-, majd építőmesterként, illetve építészként jó anyagi helyzetbe került. Állandó alkalmazásban állt a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban és Eszterházy Károly pápa-ugod-devecseri uradalmában is. Ismerjük a tata-gesztesi uradalom egy 1768-ban keletkezett fizetési jegyzékét, miszerint az építőmester éves fizetése 150 forintból, 20 öl fából, 100 pozsonyi merő zabból és 4 öl szénából állt, ezen természetbeni juttatások készpénzre átszámított értéke pedig a jegyzék szerint 60 forintot tett ki. Összehasonlításként: az uradalom igazgatását ellátó prefektus 1500 forintot, a pénzügyeket intéző és a számadásokat ellenőrző számvevő 540 forintot, a halgazdálkodás élén álló tómester 286 forintot, míg a tavak őrzését és halászati segédmunkákat végző tócsőszök 12-16 forintot kerestek.    Fellner Jakabnak azonban nem az uradalmak részéről biztosított állandó fizetése volt az egyetlen jövedelme, hiszen a különböző megbízásokért külön fizetséget...

A BIRODALOM SZOLGÁLATÁBAN Fellner Jakab nem csupán a grófi családok magán megrendeléseit és megbízásait teljesítette, hanem rendszeresen dolgozott állami és közigazgatási szervek, így a Magyar Kamara, a Kancellária vagy vármegyék megbízásából is. Ezeknek nagy része kisebb jelentőségű, gazdasági épület volt, melyek egy idő után már rutinjellegű feladatoknak számítottak az építőmester számára. Kétségtelen azonban, hogy a fellneri életmű legkevésbé feldolgozott részét teszik ki ezek a munkák, melyek közül a legjelentősebbekről azért mindenképpen szót kell ejtenünk.   Fellner az 1760-as évek elején már rendkívüli mértékben foglalkoztatott volt. Mire Eszterházy Károly püspök és egyben főispán 1763 tavaszán elhatározta, hogy átadja neki az egri és a Heves-Külső-Szolnok vármegyei építkezések irányítását, az építőmester már Esterházy Ferenc kancellártól is kapott megbízásokat a tallósi, cseklészi, szeredi kastélyok átalakítása. Közben a tatai kastélyon, az egri líceumon és Veszprémben is d...