TEHÉNISTÁLLÓBÓL FAJANSZGYÁRAT

TEHÉNISTÁLLÓBÓL FAJANSZGYÁRAT

A tatai fajanszmanufaktúrát ifjabb Esterházy József, a tatai uradalmat megvásárló országbíró fia alapította 1758-ban. Mintaképként a korszak fajansziparának egyik legmeghatározóbb üzeme, a holicsi gyár szolgált. 

 

Holics a mai Szlovákia és Csehország határán található, egykor Nyitra megyéhez tartozott. A holicsi fajanszgyárat Lotaringiai Ferenc császár alapította 1746-ban. A holicsi alkotások lenyűgözték Esterházy grófot, a gyár állandó megrendelője volt, ezért jutott arra az elhatározásra, hogy uradalmában hasonló üzemet alapít. Az üzem vezetésével a holicsi gyár korábbi modellkészítőjét, Pfeiffer Sebestyént bízta meg.

A gyárat egy korábban tehénistállóként használt tóvárosi épületben rendezték be. (Egyelőre még vitatják a történészek, hogy hol is lehetett ez.) Természetesen az épületet jelentősen átépítették, hogy az új funkciójának megfelelhessen, az átépítési munkálatokat pedig uradalmi építészként Fellner Jakab vezette. A munkálatokat 1759-ben kezdték meg, és ekkor már a termelés is megindult, de az építkezést csak 1761-ben fejezték be.

 

A tatai gyár történetének első szakasza azonban hamar lezárult. A termékek nem tudták elérni az elvárt minőséget, ezért az uradalom 1762-ben beszüntette a műhely működését, az épületet pedig eladta Fülöp Mihály komáromi posztófestő mester számára. Néhány év múlva, 1768-ban azonban a holicsi gyár három ambiciózus alkalmazottja – Pram András, Schweiger Antal és Deutscher Pál – elhatározta, hogy felélesztik a tatai üzemet. Kérvényt írtak a tatai uradalom új birtokosához, Esterházy Ferenc grófhoz, aki bérbe adta számukra a fajanszüzemet. A régi épület ugyanis időközben visszakerült az uradalomhoz, melyen Fellnernek ismét átalakításokat kellett tenni. Az új vezető Pram András lett, aki azonban egy év múlva elhagyta Tatát. Helyére a holicsi gyár vezetőjét, Hermann Sándort hívták meg. Hermann sem láthatta el sokáig a gyárvezetői feladatokat, ugyanis 1772-ben, 44 éves korában elhunyt. Az üzem vezetését innentől özvegye, Frank Krisztina látta el, hozzá köthető az üzem fénykora is. 1772-ben nagyarányú gyárbővítésről is született döntés, a munkálatokat ismét Fellner Jakab végezte el. Frank Krisztina mellett dolgozott keramikus fia is, a későbbi budai gyárat megalapító Kuny Domokos. 

 

Fellner Jakab különféle munkái a fajanszgyár épületén szemléletesen példázzák, hogy az uradalmi építőmesternek egy adott épületen gyakran több alkalommal is kellett dolgoznia élete során. Munkái nem csupán a bővítés vagy a javítás körébe tartoztak: akár többször is teljesen átalakította az épületet, ha annak funkcióváltozása szükségessé tette azt.

 

#Fellner300

 

Tatai „rákos tányér” (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Iparművészeti gyűjtemény, fényképezte: Varga Edit)

 

Papagájt formázó kiöntő, a tatai fajanszmanufaktúra terméke (Forrás: Kuny Domokos
Múzeum, Iparművészeti gyűjtemény, fényképezte: Varga Edit)

Írószekrényt formázó fajansztárgy (Forrás: Kuny Domokos
Múzeum, Iparművészeti gyűjtemény, fényképezte: Varga Edit)

Hermann Sándorné, szül. Frank Krisztina epitáfiuma (Forrás: Kuny Domokos
Múzeum, Iparművészeti gyűjtemény, fényképezte: Varga Edit)