A BIRODALOM SZOLGÁLATÁBAN

március 16, 2023

Fellner Jakab nem csupán a grófi családok magán megrendeléseit és megbízásait teljesítette, hanem rendszeresen dolgozott állami és közigazgatási szervek, így a Magyar Kamara, a Kancellária vagy vármegyék megbízásából is. Ezeknek nagy része kisebb jelentőségű, gazdasági épület volt, melyek egy idő után már rutinjellegű feladatoknak számítottak az építőmester számára. Kétségtelen azonban, hogy a fellneri életmű legkevésbé feldolgozott részét teszik ki ezek a munkák, melyek közül a legjelentősebbekről azért mindenképpen szót kell ejtenünk.

Fellner az 1760-as évek elején már rendkívüli mértékben foglalkoztatott volt. Mire Eszterházy Károly püspök és egyben főispán 1763 tavaszán elhatározta, hogy átadja neki az egri és a Heves-Külső-Szolnok vármegyei építkezések irányítását, az építőmester már Esterházy Ferenc kancellártól is kapott megbízásokat a tallósi, cseklészi, szeredi kastélyok átalakítása. Közben a tatai kastélyon, az egri líceumon és Veszprémben is dolgozott. Esterházy Ferenc megbízásából ugyancsak Fellner készítette a tallósi első állami árvaház terveit, mivel a kancellária nem tudta ezeket kire bízni. Még Balogh Ferenc régens tett javaslatot az Esterházy-uradalmak használaton kívüli kastélyainak átépítésére, hasznosítására. Nehéz volt megtalálni a minden szempontból megfelelő és gazdaságos megoldást. Erre Esterházy Ferenc kancellár is utalt, a Tallósra tervezett árvaházzal kapcsolatban, mikor megjegyezte, hogy szerinte az épület erre a célra nem alkalmas, mert gyengék a falai, és kívül esik a városon. Az épületet ispotálynak és misericordiánus klastromnak is javasolták előzőleg. A tallósi épület átalakítása a szokatlan funkció miatt komoly feladatot jelentett Fellner Jakabnak. Ahogyan Balogh egy levelében írta, a „baumeister a Tallósy épülettel szerencsétlen, melly miatt már az idén kétszer Bécsben vala, és sok időt veszteni kintelenéttetett. […] Előttem ellenben képe busolkodásának, aki még Tatában, létemben az Egri Universitásnak delineatiójával nappalis jártában s keltében álmodni látott, hogy hamarább való el készétésével Excellenciádnak hamarább ugyan és contentumot adjon. A Conceptus kész a fejében és fel tétele is hamar el készül, csak menekedhessen egyszer a bécsi sok járástul.” Eszterházy Károly válaszából kitűnik, hogy a tallósi épülettől mindennek ellenére nem várt túl sokat, és saját megbízásait előbbre valónak tartotta: „Én szánom a Bau Meistert: ha Bátyám Uramnak meg bántása nélkül lehetne, nem tudom ha jobban nem esnék, ha fent hadna az Tallosi épületen, mibül én utóbb is a mint Pápán mondottam, jót nem várok.” 1763-ban végül Esterházy Ferenc gróf, kancellár nagyszabású elképzelései alapján és Mária Terézia királynő nagy támogatásával elkészült az épület átalakítása az elszegényedett nemesek árva fiainak befogadására. Maga az intézet azonban később Szencre került, Tallósra pedig fegyenceket hoztak, akiket a kastélyban és a kastély melletti épületben helyeztek el. Ez a fegyintézet 1785 körül szűnt meg.

A korszakban a hadi szervezet és a vármegye szempontjából jelentős épületeknek számítottak az úgynevezett kvártélyházak, a katonai szállásépületek. Az 1760-as évek elején Fellner Gyöngyösön kapott megbízást, hogy Heves vármegye számára új és megfelelő kvártélyházat tervezzen, mivel az addig használt épület összedőlés előtt állt. Ez az építkezés hosszas huzavona után, 1763-ban került napirendre, amikor Grassalkovich Antal egy alkalmas telket adott át a megyének az épület számára. Grassalkovich saját építőmesterével tervet is készíttetett, ez azonban nem nyerte el a vármegye főispánjának, Eszterházy Károly püspöknek a tetszését. Tudjuk, hogy Fellner kézhez kapott egy „Projectum forma delineatiot”, méghozzá valószínűleg egy kamarai tervet, melynek alapján elkészítethette a kiviteli terveket a gyöngyösi építkezéshez. Eszterházy többször is sürgette Baloghnál ezeket, ám Fellner egyéb elfoglaltságai és betegsége miatt még 1764-ben sem voltak készen. A püspök végül csak 1767-ben mutathatta be a kiviteli terveket a vármegyei közgyűlésen, ahol azokat jóváhagyták, így ebben az évben az építkezés is megkezdődhetett. A kivitelezési munkálatok elvégzése azonban már nem Fellner feladata volt.

Fellner minden bizonnyal ezeket a tapasztalatokat figyelembe véve készített tervet egy kaszárnyára a székesfehérvári városi tanácsnak, 1776-ban.

Hasonló megbízatások később is vártak még a tatai építőmesterre. 1771-ben a tokaji kikötő építéséhez, illetve a sóhivatal kőgátjának kiépítéséhez készített terveket. Ezeket a két világháború között még látták a kutatók Fellner tervrajzkönyvében, de azóta nyomuk veszett. Sajnos számos egyéb „birodalmi beruházás” terve is hasonló sorsra juthatott, de bízzunk benne, hogy a levéltárak mélyén még lapulnak olyan dokumentumok, amelyek segítségével az építőmester pályájának ezt a területét is jobban megismerhetjük.

#Fellner300