FELLENTHALI FELLNER

FELLENTHALI FELLNER

Fellner Jakab az 1770-es évekre pályafutásának csúcsára érkezett. Főúri családok és egyházi főméltóságok kívánságait és megrendeléseit teljesítve neve a legfelsőbb körökben is ismertté vált a birodalomban. Immár befutott építészként, 1773. június 30-án kérvényt nyújtott be Mária Terézia királynőnek, amiben eddigi szolgálataira hivatkozva a birodalmi nemesség, sőt, egyenesen a lovagi rang elnyerését kérvényezte. 

 

Az uralkodónő szolgálatában tett érdemeit így foglalta össze kérvényében: „Szabadon születtem Felséged örökös Morva őrgrófságában, az építészetre adtam magam, és Felségednek örökös Magyar Királyságában, mint a ráckevei és bélyei császári-királyi munkák építésze dolgoztam 8 éven át, Komárom vármegyei építész 7 éven át voltam, és a többi évben azonban sok más uraság nagyon pompás palotáin és épületein dolgoztam. Minden méltóságos birtokostól minden tetszést elnyertem, emiatt a Magyar Királyságot ebben az értelmében dicsőítették. Egyetlen vágyam mindig az volt, mint Felséged leghűségesebb örökös morvaországi alattvalójának, habár 28 éve élek a Magyar Királyságban, hogy Istentől rám ruházott minden tehetségemet Felséged legmagasabb és leghasznosabb szolgálataira fordítsam.”

 

Fellnernek a lovagi rang elnyerésére vonatkozó kérvénye ugyan elutasításban részesült, azonban a nemességet – a királynő 1773. augusztus 1-jén kelt pátensével – elnyerte. Az építőmester az általa kért, csehországi származására utaló, „fellenthali” nemesi előnevet kapta meg, azzal, hogy nemességét fiú és leány gyermekei is megöröklik.

 

Nemesi címerében a Habsburg birodalmi sas látható, hiszen az örökös tartományok nemeseinek sorába került. A címer bal oldalán, az alsó mezőben egy oszlopfőn álló, és oszlopot hordozó oroszlán szerepel, amely építészeti tevékenységére utal; a jobb oldal felső mezőjében pedig a nemesi vitézséget megjelenítő, kardot hordozó oroszlán. Az oszlop motívuma a címer sisakdíszében is megjelenik.

 

Fellner nemesség iránti vágyakozása nemcsak egyik jellemvonására világít rá, hanem arra a korra is, amelynek gyermeke volt. Az építőmester jó színvonalú, polgári körülmények között élt városunkban. Építészi tevékenysége, az építési iroda vezetése mellett számos haszonbérlettel is gyarapította bevételeit. Mai szóhasználattal élve tehetséges építész, kiemelkedő vállalkozó, projektvezető, menedzser és üzletember is volt. A korabeli mezővárosi viszonyok között azonban még nem alakult ki számottevő polgári réteg, így a feltörekvő polgárok inkább a kisnemességhez igyekeztek közeledni. A születésből eredő társadalmi közegből történő kilépés a feudális világban igen nehéz feladat volt. A rendszer esetleg az oktatás vagy a katonai erények révén biztosított lehetőséget a kiemelkedésre, de ezzel csak igen kevesen élhettek. Az építőmester számára az volt a legkézenfekvőbb, hogy szakmai előrejutása, vagyonbéli gyarapodása, saját erővel megteremtett társadalmi állása demonstrálásaként – nemesi címet szerezzen. A nemesség elnyerése után egyébként az aláírásában addig használatos „Baumeister”, azaz építőmester megnevezést az Architekt vagy Architectus – építész – megnevezésre cserélte.

 

Leszögezhetjük tehát, hogy Fellner tehetségnek és szorgalmának köszönhetően, magas színvonalú, rendkívül széles körben végzett építészi tevékenysége révén léphetett a nemesek sorába. Révhelyi Elemér mindezt rendkívül velősen ekképpen nyugtázta: „Fellner egyik fáklyavivője a felvilágosodásnak.”

 

#Fellner300

 

 

Fellenthali Fellner Jakab nemesi címere. Az eredeti alapján, utólag kézzel színezett változat a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből.