AZ UTAZÓK KÉNYELMÉRE

AZ UTAZÓK KÉNYELMÉRE


A 18. században a mainál jóval kevesebben voltak azok, akik megengedhették maguknak a nagyobb távolságokra történő utazás luxusát – vagy éppen rákényszerültek erre. Az utazás lényegesen hosszabb ideig tartott és körülményesebb volt, mint manapság. A vásárokat járó kereskedők és iparosok például gyakran több napot töltöttek az utakon, és azon kívül, hogy valahol meg kellett húzniuk magukat éjszakára, szükségük volt arra is, hogy lovaikat, szekerüket és portékáikat biztonságban tudhassák. 


Erre a célra szolgáltak a vendégfogadók, melyek a korszak infrastruktúrájának fontos elemei voltak. A biztonságos utazás elképzelhetetlen lett volna a fogadók hálózata nélkül. Mindemellett bérbeadásuk rendszeres bevételt is jelentett az uradalom számára. A nagy uradalmi építkezések korszakában ezért számos fogadó épült. Arra törekedtek, hogy lehetőleg minden településen üzemeljen egy-egy vendégfogadó – sőt, adott esetben a fontos utak mentén fekvő pusztákon is.


FELLNER JAKAB már pályája elején épített vendégfogadókat, majd befutott főúri építészként is megbízták ilyen – kisebb jelentőségűnek számító – építkezésekkel. Az uradalmi építész feladatai között nemcsak rezidenciák és templomok, hanem efféle gazdasági épületek létrehozása is szerepelt. Mai tudomásunk szerint nem kevesebb, mint 33 település vendégfogadóján dolgozott, melyek elsősorban – de nem kizárólag – a tata-gesztesi uradalom területén voltak találhatóak. Gyakran csak átépítési munkákra kapott megbízást, ám ezek között több olyan léptékű is akadt, mellyel teljesen átformálta az adott épület megjelenését.


Fellner Tatán és Tóvároson is részt vett fogadó építésben, de ilyen jellegű munkákon dolgozott például Szomódon, Naszályon, Dunaalmáson, Kocson, Bánhidán, Alsógallán, Tarjánban vagy Vértesszőlősön is. A fogadóépítések általában rutinmunkát jelentettek, ám ettől még az egyes építkezések igen eltérő horderejűek lehettek. A kisebb falvakban vagy akár a pusztákon épített fogadók nyilván nem tartoztak Fellner legmeghatározóbb alkotásai közé, de például a tóvárosi emeletes fogadó már igencsak jelentős alkotás volt, mely mind a mai napig meghatározza a városképet. Erről azonban egy kicsit később…


#Fellner300

 

A képen a Fellner által épített tarjáni vendégfogadó felmérési alaprajza látható, GÖTT ANTAL építőmestertől, 1791-ből. A fogadó nyolc helyiségből állt, melyek a következők: 1. különszoba; 2. vendéglőrész; 3. konyha; 4. vendég szoba; 5. istálló; 6. szín; 7. árnyékszékek; 8. tornác. Az utca a különszoba (1.) és a vendéglőrész (2.) előtt húzódott.
A rajz mértékegysége a klafter, azaz öl. Ez időben még többféle öl is létezett, a legelterjedtebb mégis a bécsi öl volt, ami 6 Fuss (láb) osztással 1,896 métert tett ki. A Mária Terézia-féle normálértékben pedig 1,89635 méternek felelt meg. (Forrás: a Kuny Domokos Múzeum adattára)

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretne hozzászólni bejegyzésünkhöz? Kérjük, írja meg véleményét, gondolatait, kérdéseit!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

FELLNER HÍDJAI

Kép
FELLNER HÍDJAI   Fellner Jakab olyan, közhasznot szolgáló építmények megvalósítására is megbízást kapott, mint a közlekedésben nagy fontossággal bíró hidak.   Tata és a körülötte elterülő uradalom folyó és álló vizekben rendkívül gazdag volt, a Mikoviny Sámuel-féle 1747-es vízszabályozási munkákat követően számos vízfolyás szőtte át a területet. A helyi közlekedésben ezért kulcsszerepe volt az ezeken átívelő hidaknak.   Ekkor a hidaknak a többsége még keményfából épült. Az időjárási viszonyok és az állandó igénybevétel jelentősen megviselte őket, állandó karbantartást igényeltek. Tóvároson, Fellner vezetésével, 1758-ban végeztek építési munkát a Malom-csatornán átvezető hídon, ami a Nepomucenus- és a József-malom között állt. 1761-ben az ugyanennél a hídnál végzett építéshez fát utalt ki az uradalom. A mai boltozott híd minden bizonnyal csak 1785-ben készült el, ahogy az a hídban elhelyezett kövön is olvasható.    Azt is tudjuk, hogy Fellner 1759-ben egy új tóvá...
Olvassa tovább »

A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA

Kép
A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA 1772-ben Fellner Jakab második felesége, Cruzin Rozália is visszaadta lelkét a teremtőnek. A szomorú eseményről a kapucinus rendtörténet is beszámolt: „Május 22-én éjjel tíz óra tájban búcsút mondott a földieknek lelkianyánk, a bécsi Fellner Rozália – született Cruccin[!] – Rozália, bécsi kalaposmester leánya, Fellner Jakab uradalmi építész felesége. Szülés közben szélhűdés érte. Holttestét május 25-én a gyászmenetben kereszt alatt résztvevő rendtagok templomunkhoz kísérték, az előtérben átvették, és a szokásos gyászszertartás után a kriptába temették. Harminchárom éves volt.” Ezzel szemben a tatai halotti anyakönyv május 23-át tüntette fel az elhalálozás dátumaként, Rozália életkorát pedig 31 évben jelölte meg. A Historia Domusban említett gyermek sem a születési, sem a halotti anyakönyvi bejegyzések között nem szerepel.   Fellnernek azonban társra volt szüksége, aki az egyetlen életben maradt fiuk, Ignác nevelését is el tudja látni – ezért a mester ha...
Olvassa tovább »

EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ

Kép
EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ Ebben az esztendőben fedezi fel Jacob Roggeveen holland admirális a Húsvét-szigetet, Franciaországban megkoronázzák XV. Lajost, Johann Sebastian Bach pedig megkomponálja a Wohltemperiertes Klavier első részét. Messze hangzó, világraszóló események ezek! Az álmos morvaországi kisvárosban, Nikolsburgban pedig éppen csak megsercen a toll a papíron, amikor a plébános ezt a bejegyzést teszi az anyakönyvben:      „Július 25-én Artinger Kristóf megkeresztelte FERENC JAKABOT, Fellner Ferencnek és Borbálának fiát, aki törvényesen született, a mai napon reggel, az 5. órában és akit Seitl Ferenc és édesanyja, Anna Mária tartott a keresztvíz alá. Mindannyian Nikolsburgból valók.”    A toll sercegése és a kisbaba sivalkodása nem hallatszik messzire. Sem a büszke szülők, sem a nyájas keresztszülők, de még a jó plébános sem sejthetik, hogy a kis Jakab, férfivé érvén, örökre odahagyja szülőhelyét és útnak indul mesterséget tanulni, boldogulni. Külhonban t...
Olvassa tovább »