MAGTÁRBÓL RENDHÁZAT – VITA A TERVEKRŐL

MAGTÁRBÓL RENDHÁZAT – VITA A TERVEKRŐL

 

Tapolcsányi Gergely, a rendtartomány akkori főnöke 1765 augusztusában tárgyalt Fellner Jakabbal a RENDHÁZ épületének felépítéséről. A „tatai építőmester” a meglévő magtárépületek falait gyengének találta, emiatt ezeket több helyen az alapokig lebontották és csak azután indult meg az építkezés. December elejére egy négy szobából álló, kis rendház már el is készült. A nagyobbik magtárból pedig kápolna lett.

 

Az átalakított épületek azonban rövid idő alatt szűknek bizonyultak. A tatai házfőnök, Vimmer Ágoston emiatt 1766. április 3-án levélben kérte a tartományfőnököt, hogy engedélyezze a tervek módosítását. Tapolcsányi a következőképp válaszolt erre: „Kezdjék meg tehát mielőbb az épület korrigálását! Vegyék ki a magtár eredeti alapterületéből a beépített folyosófalat, és emeljék azt a főfalon túl, az udvar felé, mivel így akarja az építőmester.” Azt azonban hozzátette, hogy örökké nyugtalanítani fogja, hogy megengedte a közel 4 öles (7,5 m-es) szobahosszúságot, de másként nem tehetett, mivel a határozott építőmester nem engedett az elképzelésből. A tartományfőnök azt azért kikötötte, hogy az emelet is boltíves legyen, mert ez tűzbiztosabb, mint a stukatúra. Ugyan „az szebb, nekünk mégis a tartósságot kell elsősorban figyelembe vennünk.”

 

Komoly változást jelentett, hogy 1766-ban egy építészeti és műszaki ismeretekben is jártas rendtagot, Valero Jakabot nevezték ki a kollégium élére. Sokáig úgy gondolták, hogy ő volt az épület tervezője is. Az nyilvánvaló, hogy több ponton beleszólhatott a tervezési folyamatokba és az építkezésbe is. Pontosan tudta ugyanis, hogy milyen helyiségekre van szükség a kollégium megfelelő működéséhez. Ezt rögzítette a rendtörténet is: „Valero Jakab, elöljáró atya […] a jövendő kollégium eszméjét, amelyet sokáig és azelőtt sokat forgatott az eszében, közli a vele egy lélekkel együttérző szerzetestársaival először. Azután Fellner Jakab építész úrral és az ő vejével, Ignáccal, a leghozzáértőbb építészeti rajzolóval és munkatársával, és a saját apósa gondjainak elválaszthatatlanjával; ezek megtétetvén a templomnak, sekrestyének, ebédlőnek, könyvtárnak, konyhának, kezelőhelyiségnek, éléskamrának, árnyékszéknek, a nagyobbik kapusnak, a lépcsőknek, a folyosóknak és szobáknak elképzelését és a legszükségesebb helyiségekét, a legpontosabb mértékben, néhány nap munkájával az egész jövendő kollégiumnak képét papirosra följegyezték a legelegánsabban […].”

 

A reprezentatív lépcsőház helyének kijelölése nem ment egyszerűen. Fellner két ablaktengelynyi szélességben akarta ezt elkészíttetni, méghozzá úgy, hogy két-két szoba területét foglalja el mindkét szinten. A tartományfőnök ebbe is csak hosszabb huzavona után egyezett bele, így a lépcsőház valószínűleg 1767-1768-ban lett kész, amikor már a rendház északi szárnyát és az eredetileg megépített négy szobát folytató, tóra néző, keleti szárnyon dolgoztak. A feltehetően rokokó stílusú mennyezet az 1830-as években beázott és megsemmisült, a most látható, letisztultabb forma már a 19. században készült el.

 

#Fellner300

 

A piarista kollégium épületei az 1885-ös kataszteri térképen ábrázolva (Forrás: https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?layers=here-aerial%2C3%2C4&bbox=2038360.1491989007%2C6047455.445731063%2C2040174.3342921066%2C6048130.241371394)

 

 

 

 

A piarista rendház épületének alaprajza egy 1890 körül keletkezett felmérés nyomán. Az eredeti rajzról a másolatot Dornyay Béla készítette (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Dornyay-hagyaték)

 

 

 

A rendház lépcsőháza (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)

 

 

 

A rendház épületének északi homlokzata. Bal oldalt a rendház, középen a kápolna bejárata. A jobb oldali kapuzatot csupán a szimmetria kedvéért, eleve vakajtóként alakították ki. (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)

 

 

 

A piarista rendház tó felőli emeleti folyosórészlete (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)