EGY ÚJ EMELETES ÉPÜLET TÓVÁROSON

EGY ÚJ EMELETES ÉPÜLET TÓVÁROSON

ÉDES KOMÁM, VAJON MIT AKARNAK EZEK ITTEN EZZEL AZ ÚJ TÁKOLMÁNNYAL?! MÉG HOGY EMELETES FOGADÓ! IDE? UGYAN MÁR!… EGY MÁSIK GRIFFMADARAT IS BÉ AKARNAK TÁN TELEPÍTENI A VÁROSBA? HÁT NEM ELÉG NEKIK AZ A SOK HATTYÚ A NAGY TAVON? JÓL ELLOPTÁK EZEK AZ IDEÁT A TATAIAKTÓL! IGAZAD VAN KOMÁM! MÉG HA MEG IS ÉPÜL, NEM LESZ EZ GRIFF, HANEM CSAK EGY – SZARKA! DE: SOKAT AKAR A SZARKA!... MEG IS ÁLLTAK AZ ÉPÍTÉSIVEL, LÁTOD-E? NEM BÍRJA A FARKUK!

Fellner Jakab korában a vendégfogadók nyújtottak szállást és étkezési lehetőséget az utazóknak, az uradalom számára pedig jó bevételi forrást jelentettek. Működtetésükért rendszerint a haszonbérlő felelt. A földesúri magánjövedelmek között kiemelt szerepe volt a szeszes italok árusításának. Ezt a tevékenységet kizárólag az uradalom végezhette, illetve bérbe is adhatta a szeszmérés jogát.

Tatán jól működött a Griff fogadó, ám Tóvároson hasonló jellegű épület még nem állt rendelkezésre a 18. század első felében. Csak 1744-ben született meg a terv egy tóvárosi vendégfogadó megépítésére. A kapucinus rendház kétszintes épülete mellett Tóvároson ez volt a második olyan épület, melyet eredetileg is emeletesnek terveztek.

Fellner Jakab egy évvel később, 1745-ben érkezett városunkba. Így sem a tervezésben, sem az építés vezetésében nem kapott szerepet, legalább is kezdetben.

A tóvárosi fogadóhoz tartozó pince ásására az uradalom 1746-ban kötött szerződést, emiatt ezt az évet tekinthetjük az építési munkálatok megkezdésének is. Fellner csak ezt követően kapcsolódott be a munkába. 1747-ben már kisebb összegű fizetéseket vett fel a fogadónál végzett tevékenységéért. Az építkezés azonban elég lassan haladt. A számadáskönyvek azt rögzítik, hogy 1752-ben és 1753-ban szünetelt a munka, az épület egyelőre befejezetlenül állt. Az 1750-1760 körül készült térképen – szó szerinti fordításban – „kiépületlen uradalmi vendégfogadó”-ként tüntették fel. Egyes feljegyzések szerint az emeletes fogadó épülete teljesen csak 1770-re készült el.

Johann Gregor Schuehbauer pincemester 1776-ban felvett leltárából megtudhatjuk, hogy az épület jó anyagból és újonnan épült. Cseréppel volt fedve és boltozott üzlethelyiséget, továbbá két mészárszéket is magába foglalt. A derék pincemesternek köszönhetjük a fogadó helyiségeinek leírását is. Az üzlethelyiségekhez a fogadó épületén belül négy lakás tartozott, magának a fogadósnak pedig az emeleten volt nyolc helyisége, saját használatra. A vendégek számára összesen hét szoba állt rendelkezésre, ezek közül a hat nagyobb és egy kisebb szobát hét, zöld színű, rakott kályhával lehetett fűteni. Az épület alatt borospince húzódott, ezek mellet a tárolást másik négy pince biztosította. A földszinti konyhához két kamra csatlakozott. Volt vendéglőhelyiség és mellette külön ivó a „kármentővel”. (Ez egy olyan, lécekkel körülvett hely volt, ahová a törékeny tárgyakat, poharakat és tányérokat biztonságba helyezték – verekedés esetén.) A földszinten árnyékszékek álltak rendelkezésre. Az utazók állatainak ellátására három istálló épült, a kocsiknak pedig egy kocsiszín. 

Tartozott a fogadóhoz még egy fáskamra, az udvaron pedig egy kút. Az udvar a könnyebb tisztántartás végett teljes egészében kővel volt kirakva, és középen egy kanális haladt keresztül.
A pincemester leírása is 1770-re teszi a fogadó elkészülésének idejét. Ennek azonban ellentmondanak azok az adatok, melyek szerint Fellner még évekkel később, 1774-ben és 1775-ben is nagyobb összegeket vett fel a fogadó építéséért. Tehát az 1776-os leltár minden bizonnyal egészen friss állapotokat tükrözhetett!

Ebben az időben németül még „Alster” (szarka) vagy „Geflügel” (szárnyasjószág) néven emlegették a fogadót. Magyarul Szarka fogadóként vált ismertté. Tehát, a közhiedelemmel ellentétben,
valószínűleg nem egy bérlőről kapta a nevét a tatai „Griff” tóvárosi párja, de egyelőre nincs nyoma annak, miért éppen a Szarkához címezték. Azt viszont tudjuk, hogy az épület a mai formájára ekkor még egy cseppet sem emlékeztetett. Homlokzata meglehetősen egyszerű képet mutatott. Mostani, eklektikus megjelenését csak 1891 körül, egy komoly átépítést követően nyerte el, s elnevezése is
ekkor változott meg Szarka fogadóról a kétségtelenül tiszteletre méltóbb Esterházy Szállóra.

#Fellner300 

 

A képen a Szarka fogadó régi homlokzata látható 1885 körül. Az eredeti fényképről a reprodukciót Nényei Előd készítette az 1960-as években, és a poszt kedvéért mesterségesen újraszíneztük. A főbejárattól jobbra Zink Antal vegyeskereskedése látható, ami 1847-től kezdve több, mint negyven éven át működött egy fedél alatt a vendéglátást biztosító helyiségekkel. (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Adattár)