EGY MEGKEZDETT ÉS JÓ IDŐRE FÉLBEHAGYOTT ÉPÍTKEZÉS
EGY MEGKEZDETT ÉS JÓ IDŐRE FÉLBEHAGYOTT ÉPÍTKEZÉS
Az Esterházy József országbíró fogadalmát beteljesítő új tatai plébániatemplom alapkövét végül nem a Franz Anton Pilgram által megvizsgált területen, azaz a várral szemben, a „váralján” tették le – vélhetően az ottani kedvezőtlen talajviszonyok miatt. Az új templom az ekkor még álló, Szent Balázsról elnevezett templom közelében kapott helyet, a piactér (a mai Kossuth tér) déli házsora mögötti területen. Ehhez az itt álló három házat meg kellett váltania (azaz, mai szóhasználattal: ki kellett sajátítania) az uradalomnak. Tatai kőművesmesterként Fellner Jakabra hárult a feladat, hogy elkészítse az értékbecslést, ami alapján kifizették a háztulajdonosokat. Az uradalom kasszájának örömére a mester ceruzája nem fogott éppen vastagon…
Attól függetlenül, hogy az építkezés nem a Pilgram által kinézett helyszínen valósult meg, a kutatók többsége a templom terveit mégiscsak a bécsi építésznek tulajdonítja. A tatai templom azonban stílusjegyeit tekintve modernebb, mint a Pilgramhoz köthető épületek. Számos ponton már az új kor embere, azaz Fellner építészeti megoldásait fedezhetjük fel rajta. Ugyanakkor köztudomású az is, hogy az épület nem készült el teljesen Fellner életében, a munkálatokat Grossmann József fejezte be. Kié hát a templom? Pilgramé? Fellneré? Netán Grossmanné? Az eredeti tervrajzok hiányában ez a kérdés talán örökre megválaszolatlan marad…
Azt azonban biztosan tudjuk, hogy Balogh Ferenc büszkén számolt be földesurának, az ifjabb Esterházy József grófnak a tervek elkészüléséről. Az új templom a régens véleménye szerint a bécsi spanyol bencések templomával mutat majd rokonságot – azonban sokkal jobb arányokkal és nagyobb méretben.
Az ünnepélyes alapkőletétel, azaz 1751. október 24-e előtt elkészült a „kiczövekölés”: az alap kijelölése és a megásása is. A fagyos tél beköszöntét megelőzve a sziklás talajban robbantásokat is végeztek, kőfejtéssel kezdődött az alapozás. Révhelyi Elemér mutatott rá arra, hogy a templom helyét egyenesen kőlelőhelynek használhatta az uradalom, ugyanis „templomi kőfejtőhely” néven többször szerepelt a gazdasági iratokban.
Az építkezés nagyon lassan haladt. Esterházy gróf nem fordított különösebb gondot édesatyja végrendeletének teljesítésére, s ennek ösztönzésére még Balogh régens rábeszélőképessége is kevésnek bizonyult. Az uradalom számadáskönyveiben ugyan következetesen, évről évre megjelent a „Kirchen Rubric”, azaz a templom építésére fordított költségek rovata, ám ez a rubrika sokáig üresen maradt. Körmöczi István tatai iskolamester adott számot a tatai plébánia születési anyakönyvében a munkálatok előrehaladásáról, ami csupán 1751-ben és 1752-ben volt érzékelhető.
Az 1760-as évekig szinte megfeledkeztek a piactér szélén magasodó csonka falakról. Fellnert megbízásai messzi vidékekre szólították, többek között a cseklészi építkezéseken dolgozott.
A templom építése pedig csak nem mozdult előre. Hogy ezt a helyzetet el tudjuk képzelni, vessünk egy pillantást bejegyzésünk egyik fénykép illusztrációjára, amely a devecseri új plébániatemplom alapfalait ábrázolja. Ezek a falak ugyan több évtizeddel a tatait követően épültek, de befejezetlenségükben – az 1950-es évekbeli elbontásukig – egy megkezdett, de aztán félbemaradt munkának a mementóivá váltak.
A devecseri plébániatemplom és mellette a félbemaradt új templom építkezésének maradványai az 1950-es években. (Forrás: Kuny Domokos Múzeum képeslapgyűjteménye, utólag színezett felvétel) |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szeretne hozzászólni bejegyzésünkhöz? Kérjük, írja meg véleményét, gondolatait, kérdéseit!