A VÉG

A VÉG

Az egymással párhuzamosan végzett különféle építkezések, a sok utazás nagyon megterhelték Fellner Jakab egészségét. Az 1770-es évek végén kelt leveleiben, melyekben főként az éppen folyamatban lévő építkezések újabb és újabb elemeiről értekezett, rendszerint gyenge egészségéről is szót ejtett. 1779-ben és 1780-ban már rendkívül keveset tartózkodott távol otthonától. Több levelében hivatkozott arra, hogy az Egerben zajló építkezéseket sem tudja személyesen megtekinteni, így csak segédje útján és vele konzultálva képes részt venni a jelentős építkezések szervezésében. 
 
Fellner Jakab 1780-ban, 58 éves korában halt meg tóvárosi otthonában. Temetésére két nappal később, december 14-én került sor. Ezt a dátumot rögzítette a tatai halotti anyakönyv is. A tatai kapucinus rend a következő módon számolt be a tatai építőmester haláláról: 1780. „December 12-én elhunyt nemes fellenthali Fellner Jakab úr, uradalmi építész […] Holttestét a saját irányításával épült tatai plébániatemplom kriptájába temették. Mi, kereszt alatt, testületileg vettünk részt temetésén.” 
 
Fellner hamvai azóta is a templom kriptájában nyugszanak. A zárókövön mindössze a 8-as számjelet és a halálozás dátumát tüntették fel…
 
 
 
 
Halotti anyakönyvi bejegyzés 1780. december 14-i dátummal a tóvárosi katolikus fellenthali Fellner Jakab, az Esterházy család építésze, Christelli Theresia férje elhalálozásáról. (Forrás: FamilySearch)
A Fellner Jakabra vonatkozó, 8. sorszámú bejegyzés a Szent Kereszt templom kriptájába temetettek listájában. (Forrás: FamilySearch)
 
 
 
 
Fellner Jakab névnélküli sírja a templom kriptájában (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)
 
 
 
 
A Szent Kereszt templom kriptája napjainkban (Fotó: Varga Edit)

 

 



 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretne hozzászólni bejegyzésünkhöz? Kérjük, írja meg véleményét, gondolatait, kérdéseit!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

FELLNER HÍDJAI

Kép
FELLNER HÍDJAI   Fellner Jakab olyan, közhasznot szolgáló építmények megvalósítására is megbízást kapott, mint a közlekedésben nagy fontossággal bíró hidak.   Tata és a körülötte elterülő uradalom folyó és álló vizekben rendkívül gazdag volt, a Mikoviny Sámuel-féle 1747-es vízszabályozási munkákat követően számos vízfolyás szőtte át a területet. A helyi közlekedésben ezért kulcsszerepe volt az ezeken átívelő hidaknak.   Ekkor a hidaknak a többsége még keményfából épült. Az időjárási viszonyok és az állandó igénybevétel jelentősen megviselte őket, állandó karbantartást igényeltek. Tóvároson, Fellner vezetésével, 1758-ban végeztek építési munkát a Malom-csatornán átvezető hídon, ami a Nepomucenus- és a József-malom között állt. 1761-ben az ugyanennél a hídnál végzett építéshez fát utalt ki az uradalom. A mai boltozott híd minden bizonnyal csak 1785-ben készült el, ahogy az a hídban elhelyezett kövön is olvasható.    Azt is tudjuk, hogy Fellner 1759-ben egy új tóvá...
Olvassa tovább »

A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA

Kép
A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA 1772-ben Fellner Jakab második felesége, Cruzin Rozália is visszaadta lelkét a teremtőnek. A szomorú eseményről a kapucinus rendtörténet is beszámolt: „Május 22-én éjjel tíz óra tájban búcsút mondott a földieknek lelkianyánk, a bécsi Fellner Rozália – született Cruccin[!] – Rozália, bécsi kalaposmester leánya, Fellner Jakab uradalmi építész felesége. Szülés közben szélhűdés érte. Holttestét május 25-én a gyászmenetben kereszt alatt résztvevő rendtagok templomunkhoz kísérték, az előtérben átvették, és a szokásos gyászszertartás után a kriptába temették. Harminchárom éves volt.” Ezzel szemben a tatai halotti anyakönyv május 23-át tüntette fel az elhalálozás dátumaként, Rozália életkorát pedig 31 évben jelölte meg. A Historia Domusban említett gyermek sem a születési, sem a halotti anyakönyvi bejegyzések között nem szerepel.   Fellnernek azonban társra volt szüksége, aki az egyetlen életben maradt fiuk, Ignác nevelését is el tudja látni – ezért a mester ha...
Olvassa tovább »

EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ

Kép
EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ Ebben az esztendőben fedezi fel Jacob Roggeveen holland admirális a Húsvét-szigetet, Franciaországban megkoronázzák XV. Lajost, Johann Sebastian Bach pedig megkomponálja a Wohltemperiertes Klavier első részét. Messze hangzó, világraszóló események ezek! Az álmos morvaországi kisvárosban, Nikolsburgban pedig éppen csak megsercen a toll a papíron, amikor a plébános ezt a bejegyzést teszi az anyakönyvben:      „Július 25-én Artinger Kristóf megkeresztelte FERENC JAKABOT, Fellner Ferencnek és Borbálának fiát, aki törvényesen született, a mai napon reggel, az 5. órában és akit Seitl Ferenc és édesanyja, Anna Mária tartott a keresztvíz alá. Mindannyian Nikolsburgból valók.”    A toll sercegése és a kisbaba sivalkodása nem hallatszik messzire. Sem a büszke szülők, sem a nyájas keresztszülők, de még a jó plébános sem sejthetik, hogy a kis Jakab, férfivé érvén, örökre odahagyja szülőhelyét és útnak indul mesterséget tanulni, boldogulni. Külhonban t...
Olvassa tovább »