A GRÓF, A MÉRNÖK ÉS AZ ÉPÍTÉSZ – MALMOK ÉPÜLNEK A VÍZFOLYÁSOK MENTÉN

A GRÓF, A MÉRNÖK ÉS AZ ÉPÍTÉSZ – MALMOK ÉPÜLNEK A VÍZFOLYÁSOK MENTÉN 

 

A tatai langyos vizű források táplálta vízfolyások télen-nyáron lehetővé tették, hogy vízikerekek működtessék a malomgépeket. Lisztőrlésre és gyapjúszövetek előállítására is használták a malmokat. A 18. század első felében épületfát és szerszámfát előállító fűrészmalom és vas megmunkálására szolgáló hámor is működött Tatán. A tatai vízimalmok azonban az Esterházyak 1727-es birtokvásárlásakor már meglehetősen elavult, rossz állapotban voltak, jelentős bevételeket nem lehetett remélni tőlük. Ráadásul az uradalom korábbi birtokosai, hogy mégis valamennyi jövedelemhez jussanak általuk, bérbe adták vagy elzálogosították őket. Végül több évtizedbe telt, mire a birtokba lépő Esterházy-család ezeket a zálogokat megváltotta. 

 

A teljes birtok ellátására a régi malmok mellett újak létesítésére is szükség mutatkozott.

 

ESTERHÁZY JÓZSEF gróf elgondolásait két nagyformátumú „műszaki ember” valósította meg.

 

Az egyikük MIKOVÉNY SÁMUEL kamarai mérnök volt, akinek 1746-os terve szerint folytak a lecsapolási és csatornázási munkálatok.

 

A másikuk FELLNER JAKAB, aki Tatára érkezését követően számos olyan megbízást kapott, ami vízimalom javításra, újjáépítésre, vagy új malomépület felépítésére vonatkozott. (Mikovény Sámuellel ellentétben tőle sajnos egyetlen vízügyi tervrajz sem maradt fenn.) 

 

Tatai uradalmának gazdaságát fejlesztendő, Esterházy József gróf posztómanufaktúra alapítását rendelte el. Ehhez új kallókra és műhelyekre volt szükség. A „fabrika” (kb. gyár) kiépítése lassan haladt, végül még a régi és keveset jövedelmező vashámor épületét is kallómalommá alakították át. (A mai „Halászcsárda” helyén, a Nagy-tó partján.) Ez a munka lehetett Fellner egyik első megbízatása a tatai malmok tekintetében. 

 

A Cseke-tavat vízduzzasztással létrehozó zárógát elkészítését követően, 1748-ban épülhetett fel – a gátnak a mai városközpont felé eső végénél, a Cseke-tó vizét elvezető vízfolyásra települve – a Cseke-kalló, s hozzá a kallóslakás. Itt kezdetben főként német posztósmesterek kallattak. Ugyancsak e vízfolyás mentén, de már jóval távolabb, a jobb parton létesült a kapucinus rend kallómalma, ahol a rendtagok számára szükséges pokrócokat kallatták. A kapucinusok kallójával szemközt, a csatorna bal partján állt a kiterjedt nagyságú uradalom egyetlen fűrészmalma, melynek modernizálására Fellner szolgáltatta az új terveket. E két malomnak ma már a nyomát sem találjuk: a mai körforgalmú csomópont közelében, a kapucinus-templom háta mögött, a „kockatömbök” környékén álltak. A vízfolyást, amelyre települtek, napjainkban föld alatti csatorna vezeti.

 

1764-ben két új kallómalom építése kezdődött meg. Ezek a mai Május 1. út északi oldalán, az egykori tóvárosi kertek területén álltak – az előbb említett vízfolyás és a Nepomucenus-malom irányából a mai Fényes-fürdő irányába tartó csatorna összetalálkozását követő szakaszon. Az építési munkák 1767-re befejeződtek. Az uradalom ebben az évben kötött szerződést Éder József ácsmesterrel a tóvárosi kallómalmok karbantartásáról.

 

Fellner 1753-ban nagy munkával építette át a település legjelentősebb lisztőrlő malmát, a Nagy-tó töltésébe épített Cifra-malmot. Még életében megvalósult a Sándor-, a Miklós- és a Tóvárosi-malmok átépítése is, melyek lisztőrlő malmokként működtek. Megjegyzendő, hogy a mester maga is bírta különféle malmok jövedelmét, melyeknek építésében is szerepet vállalt. Erről a későbbiekben még szót ejtünk.

 

A 18. század a nagy malomépítések korszaka volt Tatán. A század végére kereken húsz, vízi erővel működtetett feldolgozógép, lisztőrlő-, kalló-, máztörő- és fűrészmalom működött a településen. S bár a tatai uradalom területén másutt – Naszályon, Bánhidán, Környén és Kecskéden is – működtek még kis őrlőteljesítményű lisztes malmok, a környékbeli falvak lakosságának nagy része Tatára járt be terményeinek őröltetésére. A kallómalmok pedig – a térségben nem lévén versenytársuk – még a messzebb fekvő városok, így Esztergom vagy Győr céheseit is Tatára vonzották.

 

#Fellner300

 

A posztban említett malmok elhelyezkedését egy az 1750-es években készült térképen mutatjuk be (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)

 

 

 

A Cifra-malom a tópartról felvéve (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)

 

 

 

A Sándor-malom Erzsébet téri – már használaton kívüli – épülete az 1930-as évek végén (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)

 

A Miklós-malom a tóvárosi főutcán (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)