FELLNER VÁLLALKOZIK

FELLNER VÁLLALKOZIK

Fellner Jakab keresett kőműves-, majd építőmesterként, illetve építészként jó anyagi helyzetbe került. Állandó alkalmazásban állt a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban és Eszterházy Károly pápa-ugod-devecseri uradalmában is. Ismerjük a tata-gesztesi uradalom egy 1768-ban keletkezett fizetési jegyzékét, miszerint az építőmester éves fizetése 150 forintból, 20 öl fából, 100 pozsonyi merő zabból és 4 öl szénából állt, ezen természetbeni juttatások készpénzre átszámított értéke pedig a jegyzék szerint 60 forintot tett ki. Összehasonlításként: az uradalom igazgatását ellátó prefektus 1500 forintot, a pénzügyeket intéző és a számadásokat ellenőrző számvevő 540 forintot, a halgazdálkodás élén álló tómester 286 forintot, míg a tavak őrzését és halászati segédmunkákat végző tócsőszök 12-16 forintot kerestek. 

 

Fellner Jakabnak azonban nem az uradalmak részéről biztosított állandó fizetése volt az egyetlen jövedelme, hiszen a különböző megbízásokért külön fizetséget is kapott. Nemcsak a „külső megbízásokra” kell itt gondolni, feltehetően bizonyos nagyobb uradalmi építkezésekért is külön fizetést vett fel.

 

Fellner így megengedhette magának, hogy építészeti tevékenysége mellett különböző üzleti vállalkozásokba fogjon. Az első ilyen vállalkozásait már pályája korai szakaszán elindította. Az 1750-es években még inkább megbízható kőművesnek tekintették őt, mint magasabbra törő ambíciókat dédelgető építésznek. Munkája ekkor még főleg különböző gazdasági épületek építéséből és javításából állt. Az egyik ilyen építkezés során megragadta a kínálkozó lehetőséget: az uradalom megbízásából 1753-ban felépítette a bánhidai malmot, melyet évi 300 forintért rögtön bérbe is vett Gödl András molnárral közösen. Az üzlet sikeresnek bizonyult, így 1758-ban hasonló lépésre szánta el magát: megvásárolta a tatai Nepomucenus-malom fele részét 1600 forintért, 1761-től pedig már a malom teljes jövedelmét élvezte. Az épületet ettől kezdve Baumeister-malomnak, azaz Építőmesteri-malomnak nevezték. Pályája csúcsán, az 1770-es években aztán újabb vállalkozásokba kezdett, ekkor azonban már megvolt a kellő anyagi ereje és tapasztalata is ahhoz, hogy egyedül vegyen bérbe különböző gazdasági épületeket. 1770-ben évi 750 forint ellenében 6 évre bérbe vette a bánhidai vendégfogadót az Esterházy-uradalomtól, majd két év múlva 4 évre a bánhidai mészárszéket is, évi 45 forintért. 1772-ben pedig 6 évre szóló bérleti szerződést kötött a komáromi jezsuitákkal, amivel hozzá került az etyeki kőbánya is, évi 50 forint ellenében.

 

A bérletek mindenképpen jövedelmezők lehettek, hiszen Fellner újabb és újabb szerződéseket kötött az évek során. A „tatai építőmester” tehát nem a ládafiában őrizte, hanem forgatta és különböző üzleti vállalkozásokba fektette vagyonát. Igazán modernnek tekinthető a pénzügyekkel kapcsolatos álláspontja és stratégiája, jogosan tisztelhetjük benne a 19. századi vállalkozó polgár előképét.

 

#Fellner300

 

A tatai Nepomucenus-malom Révhelyi Elemér fényképfelvételén, 1940 körül. A képet mesterséges intelligenciával színeztük újra. (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi Elemér-hagyaték)

 

 

 

A tatai Nepomucenus-malom Révhelyi Elemér fényképfelvételén, 1940 körül. A képet mesterséges intelligenciával színeztük újra. (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi Elemér-hagyaték)

 

 

 

A tatabányai, azaz bánhidai Lapatári-malom épülete napjainkban. (Forrás: https://www.facebook.com/LapatariMalom)