PIARISTA ISKOLA ÉPÜL TATÁN

PIARISTA ISKOLA ÉPÜL TATÁN

Gróf Esterházy Ferenc kancellár egyszerre kívánt Tatán és Szencen piarista kollégiumot létesíteni, és ehhez 1763-ban egy közös alapítvány is tétetett. Ám erre nem kerülhetett sor Tata földesurának, a kancellár testvérének, Esterházy Miklós grófnak halála miatt. Ezért Tatán csak később, a szenci alapítást követően, 1765-ben jelentek meg a piaristák.
 
A rend társalapítójának Balogh Ferenc régens tekinthető, aki billegi kastélyát eladva, az eladási árból 26.000 forintot ajánlott fel a tatai kollégium létrehozására. AZ ISKOLA ÉS A RENDHÁZ, azaz a kollégium kialakítására az időközben Majkra áttelepített kamalduli néma barátoktól átvett alapítványi területet és az azon álló gazdasági épületeket szánták, amelyek a Márványhegy alján álltak.
 
1765. június 23-án került sor a beiktató ünnepségre, először a tatai főtéren – akkor még – álló Szent Balázs templomban, majd azt követően az építkezés helyszínén. A rend Historia Domusa úgy tartja, hogy maga Fellner Jakab építőmester hozta el Bécsből az alapítólevelet és az Esterházy Ferenc gróf által jóváhagyott építési terveket is.
 
Az ISKOLÁT a rendháztól elkülönülő épületben kívánták elhelyezni. Ezért Fellner felmérte a telek szélén álló csűrt – méghozzá az öccsével, Fellner József pallérral és Éder József uradalmi ácsmesterrel együtt. Éder neve bizonyára ismerős az olvasónak, neki köszönhetjük a Haranglábat. A csűr a mai tornacsarnok utcai részén helyezkedett el. Négy, egyenlő nagyságú tantermet jelöltek ki a helyén. Az itt újonnan emelt épületben a tanítás már 1765 novemberében megkezdődhetett. Több, mint száz évvel később, 1891-ben rajz- és tornateremmel bővítették az iskolát, ami egészen a Baumgarten Sándor-féle főépület – a mai Eötvös József Gimnázium – felépítéséig, tehát 1912-ig itt működött.
 


Sárga színnel jelölve a kamalduli néma barátok alapítványi telkének és az ott álló gazdasági épületeknek az ábrázolása látható az 1750-1760-as évek fordulóján készült térképen (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)


 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szeretne hozzászólni bejegyzésünkhöz? Kérjük, írja meg véleményét, gondolatait, kérdéseit!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

FELLNER HÍDJAI

Kép
FELLNER HÍDJAI   Fellner Jakab olyan, közhasznot szolgáló építmények megvalósítására is megbízást kapott, mint a közlekedésben nagy fontossággal bíró hidak.   Tata és a körülötte elterülő uradalom folyó és álló vizekben rendkívül gazdag volt, a Mikoviny Sámuel-féle 1747-es vízszabályozási munkákat követően számos vízfolyás szőtte át a területet. A helyi közlekedésben ezért kulcsszerepe volt az ezeken átívelő hidaknak.   Ekkor a hidaknak a többsége még keményfából épült. Az időjárási viszonyok és az állandó igénybevétel jelentősen megviselte őket, állandó karbantartást igényeltek. Tóvároson, Fellner vezetésével, 1758-ban végeztek építési munkát a Malom-csatornán átvezető hídon, ami a Nepomucenus- és a József-malom között állt. 1761-ben az ugyanennél a hídnál végzett építéshez fát utalt ki az uradalom. A mai boltozott híd minden bizonnyal csak 1785-ben készült el, ahogy az a hídban elhelyezett kövön is olvasható.    Azt is tudjuk, hogy Fellner 1759-ben egy új tóvá...
Olvassa tovább »

A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA

Kép
A POZSONYI HARANGÖNTŐ LEÁNYA 1772-ben Fellner Jakab második felesége, Cruzin Rozália is visszaadta lelkét a teremtőnek. A szomorú eseményről a kapucinus rendtörténet is beszámolt: „Május 22-én éjjel tíz óra tájban búcsút mondott a földieknek lelkianyánk, a bécsi Fellner Rozália – született Cruccin[!] – Rozália, bécsi kalaposmester leánya, Fellner Jakab uradalmi építész felesége. Szülés közben szélhűdés érte. Holttestét május 25-én a gyászmenetben kereszt alatt résztvevő rendtagok templomunkhoz kísérték, az előtérben átvették, és a szokásos gyászszertartás után a kriptába temették. Harminchárom éves volt.” Ezzel szemben a tatai halotti anyakönyv május 23-át tüntette fel az elhalálozás dátumaként, Rozália életkorát pedig 31 évben jelölte meg. A Historia Domusban említett gyermek sem a születési, sem a halotti anyakönyvi bejegyzések között nem szerepel.   Fellnernek azonban társra volt szüksége, aki az egyetlen életben maradt fiuk, Ignác nevelését is el tudja látni – ezért a mester ha...
Olvassa tovább »

EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ

Kép
EZERHÉTSZÁZHUSZONKETTŐ Ebben az esztendőben fedezi fel Jacob Roggeveen holland admirális a Húsvét-szigetet, Franciaországban megkoronázzák XV. Lajost, Johann Sebastian Bach pedig megkomponálja a Wohltemperiertes Klavier első részét. Messze hangzó, világraszóló események ezek! Az álmos morvaországi kisvárosban, Nikolsburgban pedig éppen csak megsercen a toll a papíron, amikor a plébános ezt a bejegyzést teszi az anyakönyvben:      „Július 25-én Artinger Kristóf megkeresztelte FERENC JAKABOT, Fellner Ferencnek és Borbálának fiát, aki törvényesen született, a mai napon reggel, az 5. órában és akit Seitl Ferenc és édesanyja, Anna Mária tartott a keresztvíz alá. Mindannyian Nikolsburgból valók.”    A toll sercegése és a kisbaba sivalkodása nem hallatszik messzire. Sem a büszke szülők, sem a nyájas keresztszülők, de még a jó plébános sem sejthetik, hogy a kis Jakab, férfivé érvén, örökre odahagyja szülőhelyét és útnak indul mesterséget tanulni, boldogulni. Külhonban t...
Olvassa tovább »