PIARISTA ISKOLA ÉPÜL TATÁN

PIARISTA ISKOLA ÉPÜL TATÁN

Gróf Esterházy Ferenc kancellár egyszerre kívánt Tatán és Szencen piarista kollégiumot létesíteni, és ehhez 1763-ban egy közös alapítvány is tétetett. Ám erre nem kerülhetett sor Tata földesurának, a kancellár testvérének, Esterházy Miklós grófnak halála miatt. Ezért Tatán csak később, a szenci alapítást követően, 1765-ben jelentek meg a piaristák.

 

A rend társalapítójának Balogh Ferenc régens tekinthető, aki billegi kastélyát eladva, az eladási árból 26.000 forintot ajánlott fel a tatai kollégium létrehozására. AZ ISKOLA ÉS A RENDHÁZ, azaz a kollégium kialakítására az időközben Majkra áttelepített kamalduli néma barátoktól átvett alapítványi területet és az azon álló gazdasági épületeket szánták, amelyek a Márványhegy alján álltak.

 

1765. június 23-án került sor a beiktató ünnepségre, először a tatai főtéren – akkor még – álló Szent Balázs templomban, majd azt követően az építkezés helyszínén. A rend Historia Domusa úgy tartja, hogy maga Fellner Jakab építőmester hozta el Bécsből az alapítólevelet és az Esterházy Ferenc gróf által jóváhagyott építési terveket is.

 

Az ISKOLÁT a rendháztól elkülönülő épületben kívánták elhelyezni. Ezért Fellner felmérte a telek szélén álló csűrt – méghozzá az öccsével, Fellner József pallérral és Éder József uradalmi ácsmesterrel együtt. Éder neve bizonyára ismerős az olvasónak, neki köszönhetjük a Haranglábat. A csűr a mai tornacsarnok utcai részén helyezkedett el. Négy, egyenlő nagyságú tantermet jelöltek ki a helyén. Az itt újonnan emelt épületben a tanítás már 1765 novemberében megkezdődhetett. Több, mint száz évvel később, 1891-ben rajz- és tornateremmel bővítették az iskolát, ami egészen a Baumgarten Sándor-féle főépület – a mai Eötvös József Gimnázium – felépítéséig, tehát 1912-ig itt működött.

 

#Fellner300

Sárga színnel jelölve a kamalduli néma barátok alapítványi telkének és az ott álló gazdasági épületeknek az ábrázolása látható az 1750-1760-as évek fordulóján készült térképen (Forrás: Kuny Domokos Múzeum, Révhelyi-hagyaték)